Prológus


Egy világos reggelen történt,amikor a napsugarai megzavarták és felkeltették állmából,mint minden nap.Megdörzsölte a szemeit,miközben kibotorkált az ágyból a vísító éles hangra,ami a hűvös szél hangja volt.A rádió órája ismét megzavarta gondolatait,felébredésre kényszerítve,amitől gyorsan el is felejtette az előző éles hangot és felébredt félállmából.


A félelmem megpróbálja megölni az agyam,gondolta állmosan ásítva,majd rálépett a fürdőszoba hideg csempélyére.Kinyitotta a csapot és engedte,hogy a gőz és a pára betelítse a fürdőt,mielött megfordult volna és belenézett volna a tükörbe.


Csak egy részét törölte le a párás tükörnek,annyit hogy látszódjon az arca.


Ezt megtéve próbálta semmibe venni a sötét,lebegő alakokot a vállai felett,még akkor is,ha nyilvánvalóan látszik a tükrön,amit bevon a gőz.


Olyan nyilvánvalóak.


Összeszorította ökleit,majd elfordult saját tükörképétől próbálva tudomást se venni a csontvázszerűségekről,melyek hozzáilleszkedve felhasították és bemocskolták testét,melyek sose tünnek el.Mindíg,amikor megpróbálta ruhával palástolni őket,azok mindíg előbukkantak a ruha alól,mint gondolta a testéhez illeszkedő "szárnyak"-ról..olyan igazinak tűntek.


Olyan rossz,túl igazi volt minden.


Egy rossz álom.


Az ő rossz állma.

---

Ez mind a prológus; ha ezt olvasod,kérlek kommentáld és mond el mennyire rosz,mennyit kell még javítanom rajta.Köszönöm.

~Lain~

 Hozzászólás